Történelem
A községet valószínűleg a Vason nemzetség fiai alapították, írott forrás 1354-ben Wesen alakban említi először . Hatalmas mocsarak, nádasok szegélyezték a kiemelkedő, letelepedésre alkalmas magasabb halmokat. A Tisza kanyarulata miatt csak nyugatról lehetett szárazföldön megközelíteni, ami könnyen védhetővé tette a falu népét a betolakodók támadásai ellen. Ha a helyzet megkívánta, a környező mocsaras nádasokban jól el tudott rejtőzködni a lakosság.
Az alacsonyabb fekvésű falurészen bronzkori temetőt találtak. A település déli részéről a Bökönyepartról (Kisdebrecen) vaskori kelta női sír származik. Az itt talált vérzománc-berakásos, állatfejekkel díszített bronzöv a kelta művészet kiemelkedő alkotása. A nyugati határrészen, a vezsenyi szőlők felé honfoglaláskori lovas sírokat találtak, a Tiszából avar kardot, mamutagyarat, ősorrszarvú-, őstulok csontokat szedett ki a halász. A régi kor embere itt dús legelőket, erdőket, vadban gazdag réteket, bőséges halászatot talált.